"Babits nagy volt, igen nagy! De magasabbra nyúlt, mint ahová keze elért. Mozdulata így néha bizonytalan, mesterséges, erőszakolt. De így is megindító." (M.S.)
Mint a jógaoktató, ha a gyakorlatok közben olykor elragadja a hév. Elmondja a gyakorlat élettani hatását, majd mélyebb filozófiai fejtegetésekbe kezd: a testi sík mellett megjelenik a lelki; mondandója felénél azonban általában összezavarodik: hangja halkabb lesz, keresi a szavakat, zavartan nevetni kezd, éppen csak be tudja fejezni a gondolatsort, végül megadóan mosolyog. Törökülésben ül - arcán még mindig ott a halvány mosoly -, sorba vesz mindenkit a szemével, mintha üzenne ilyenkor: "Én is tudom, nem kell mondanotok, de mégis, ezeket is át kell adnom nektek..."
Meghitt pillanat: minden verbális fogyatékosságát megbocsájtjuk, célba ér az üzenet: valamilyen mélyről jövő erő, tisztaság és jószándék van benne, és ez épp elég, hogy megértsük őt.
