Életem legemlékezetesebb meccse, a Grasshoppers - Fradi (0-3) is idővel olyan lett, mint egy egzotikus utazás után az élménybeszámoló: a fényképek nézegetésekor senkit nem érdekelnek a látnivalók, mindenki a személyeket ábrázoló fényképeket akarja látni.
Nekünk is ezerszer kellett mesélni az útról, de nem a gólokról, hanem magáról az utazásról és a résztvevőkről: az induláskor a buszról tök részegen leeső hullamosóról például, aki már egész Európát bejárta a Fradival - nemcsak a focistákkal, hanem a női kézisekkel is -, és aki állítólag az utolsó kabátját is eladta volna, hogy elutazhasson a Fradival Zürichbe.
A számtalan elbeszélés alatt szép lassan szállóigévé vált az út szervezőjének vallomása - ő csak az út ötvenedik kilométerénél lett tök részeg: "Srácok, én soha nem iszom, de az elmúlt hetek szervezési stressze és feszültsége most jön ki..."
