Kihalt, egysávos út valahol Toszkánában, az út menti kávézóban várjuk, hogy kinyisson a közeli vendéglő.
Egyterű autó érkezik négytagú családdal: patyolat-szőke, igazi objektív szépség feleség, élre vasalt férj - a jómód biztosítója -, két szőke kislány, mindannyian kifogástalan nyári szettben - németül beszélnek, valószínűleg németek. Az anyuka agilis, szemmel láthatóan nagyon élvezi a helyzetet, mindent ő intéz: kiszállás az autóból, ki hová ül, felolvassa az étlapot. Rendeléskor a pincérrel természetesen olaszul társalog; nyelvtanilag hibátlanul, de tankönyvi görcsösséggel beszél - a kréta és a köröm hangja a táblán.
Az egész túl steril és feszített, könnyedségnek nyoma sincs: ez nem egy nyaralás, ez egy megvalósítandó projekt, előtte otthon olasz nyelvtanfolyam az új életformához: lehet, hogy jól esne egy pohár sör, de akkor is Chianti-t kell inni; ha még nincsen ház, akkor pár éven belül biztosan lesz, de addig is mindent meg kell tanulni: a született toszkánnál is toszkánabbá kell válni.
