HTML

Hétköznapi emberek

"Soha nem érdekelt igazán egy város, sem egy táj - a valóságban mindig csak az emberek érdekeltek. Firenze értelme számomra nem az Uffizi, nem is a Boboli-kert, hanem egy angol nő, vagy a Via Tornabuonit környező szűk utcák egyikében egy toscanai suszter."

Linkblog

Reggelek A.-val

2010.11.01. 19:03 _romanista

Az utóbbi időben hetente háromszor én viszem A.-t iskolába. Nem, A. nem a gyerekem, a nevelt gyereket meg nagyon nem szeretem használni, helyezze el ezt mindenki magában úgy, ahogyan szeretné.

A.-val a reggeli 10-15 perces utak szigorú forgatókönyv szerint zajlanak: hét óra harmincöt felé szoktunk indulni, így kényelmesen be tudunk kapcsolódni a Bartók Rádió adásába a reggeli játék előtt, amely úgy hét negyven körül kezdődik.

"Tudod?" - kérdezi A. a feladvány elhangzása után, és ezzel a részéről az egész útra tervezett beszélgetés le is van rendezve, talán még néha megkérdezi a megfejtés után: "Te is erre gondoltál?"

Így érünk az iskolához: szótlanul ülünk egymás mellett, szól a rádió, én kötelességszerűen telefonálgatok, hogy megfejtsem a rejtvényt és hogy nyerjek - a Bartók vonala természetesen mindig foglalt.

A. aztán az iskolánál kiszáll: köszönünk - semmi érzelmeskedés, szigorú, szikár férfias elköszönés -, de néha azért visszafordul, hogy integessen. Az utóbbi pár alkalommal aztán a visszanézés és az integetés elmaradt, és be kell vallanom: egészen csalódott és szomorú lettem...

Szólj hozzá!

Címkék: jelen

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapiemberek.blog.hu/api/trackback/id/tr532414287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása