A tegnapi főzelék emléke betöltötte az egész mai napot, egyfolytában az ebéd járt a fejemben. Délelőtt kétszer néztem meg a L'ecsót lényegében egymás után azért a pár másodperces jelenetért, amikor Anton Ego ratatouille-t eszik, és hirtelen gyermekkora jut eszébe. Pontosan így ettünk tegnap mi is. Ezt mindenképpen le kellett még írnom, így teljes az előző bejegyzés.
