"Lehet, hogy a férje is él, ezeket az iszákosokat olykor konzerválja az ital..." - válaszolta apám az egyik régen nem látott ismerősünk hogyléte felőli érdeklődésemre.
Erről eszembe jutott X. néni férje - az egyszerűség kedvéért legyen a továbbiakban X. bácsi. X. nénihez az egyetem alatt matematika különórára jártam, az órák alatt olykor megjelent X. bácsi az ajtóban, egy helyben állva tántorgott, és rendszerint valamilyen politikai eszmefuttatásba kezdett. X. bácsi politikai nézetei a középtől messze jobbra helyezkedtek el egyébként. Hogy X. bácsi a cigarettát vagy az alkoholt szerette jobban, nem tudni - egyezzünk ki egy igazságos döntetlenben.
Egyszer fültanúja voltam X. néni és a fia telefonbeszélgetésének. Ez télen történt, a legnagyobb influenzajárvány idején, X. néni is erősen meg volt fázva. A fiú nyilván az apja felől érdeklődött, legalábbis X. néni válaszából erre lehetett következtetni: "A papa? Ah, ő nem beteg, ő be van oltva" - mondta X. néni nagyot sóhajtva.
Egy napon aztán egy vérrög alattomos és gyors támadást intézett X. bácsi ellen. Az oltás sajnos erre a támadásra nem terjedt ki, és szegény X. bácsi még a kezét sem tudta felemelni védekezés gyanánt...
