Általános iskola felső tagozatában kezdtem rendszeresen meccsre járni. Anyám nem igazán szerette, ha egyedül mentem, annak viszont nagyon örült, amikor az egyik osztálytársam nagyapja vitt minket – általában az osztálytársam öccse is jött velünk, aki akkor hat-nyolc éves lehetett. Szokás szerint a Ferenciek terén találkoztunk a nagypapával, aki már jó előre beszerezte a jegyeket – mindig hármat, így én potyáztam: a nagypapa tolt maga előtt minket a beléptetésnél: „a gyerekek majd összehúzzák magukat” – a beengedő ember pedig kellő nagyvonalúsággal engedett a finom erőszaknak. A nagypapa egyébként igazi úriember volt: nyugdíjas orosz-latin szakos gimnáziumi tanár, ha jól emlékszem. Minden alkalommal öltönyt viselt és nyakkendőt, megadta tehát a meccsnek a tiszteletet. Osztálytársam mesélte, hogy akárhol jártak, mindenhol találkozott egy tanítványával – bennem ez különös tiszteletet ébresztett.
Káromkodás
2009.01.25. 15:58 _romanista
Egy Fradi – Siófokra is így mentünk négyen: sima Fradi győzelmet várt mindenki. (Az osztályban valaki vagy a Fradinak vagy a Honvédnak drukkolt, abban az időben egész héten a hétvégi meccset vártuk, állandó téma volt a következő forduló.) Vannak meccsek, amikor a szurkoló érzi, hogy akármit is tesz a csapata, egyszerűen képtelen nyerni: a támadásokban nincsen erő, meddő minden próbálkozás, mintha ólommellényt és ólomcipőt hordanának a játékosok. Nem az akarással van baj, csak valahogy aznap nem megy. Ez a meccs is ilyen volt: a Fradi a kapuja elé szegezte a Siófokot, de hiába.
A meccs vége felé aztán egyre elkeseredettebbek lettek a szurkolók, egyre több volt bekiabálás. Az ilyen meccsek elkeseredése azonban teljesen más, mint mikor rosszul játszik a csapat – ebben nem düh, sokkal inkább lemondás, tehetetlenség van. Amit még érdekes megfigyelni: minden összeszokott lelátói közösségben megvannak a szerepek. Ezekhez aztán mindenki ragaszkodik – a szerepet játszó és a szerepet élvező közönség is. A megmondó embereknek minden vitatott esetben meg kell nyilatkozniuk, a nagyivóknak mindig pontosan ugyanannyira spiccesen kell megérkezniük, és italos történetekkel kell szórakoztatniuk a mellettük ülőket – hétről hétre meg kell felelni a szektor elvárásainak, és ezt általában meg is teszik.
Nagyon közel jártunk már a meccs végéhez, amikor is egy ilyen lokális megmondó emberből egy elképesztő káromkodás szakadt ki. Bár már korábban is folyamatosan káromkodott, de mintha akkor ott a nyolcvanadik perc környékén össze kívánta volna foglalni addigi munkásságát: a korábbi káromkodásokból a gyengébb részeket elhagyta, a vaskos részeket megtartotta, és úgy illesztette össze a darabokat, hogy az egész teljesen új értelmet nyert. Mintha egy ismert zeneművet újra hangszerelt volna valaki – igazi őserővel robbant a szitok-szimfónia.
A nagypapa – aki szerintem egész életében egy kurva anyját nem mondott – láthatóan zavarba jött. Nem magától a káromkodástól: mint rendszeres meccsre járó biztosan nem ez volt az első, amit hallott. A kisebbik unokáját szerette volna megkímélni, megóvni, de mint tapasztalt pedagógus meg sem próbálta befogni a gyerek fülét: a fülbe dugott vattapamacson vagy a fülre tapasztott ujjakon a lézer erejével hatolt volna át káromkodás-áradat. Kényelmetlenül mozgott a padon – akkor még nem voltak székek -, rátette a kezét a gyerek vállára, és kicsit magához húzta. Közben a káromkodó befejezte mondandóját, a hallótávolságban lévők nevetni kezdtek – mi is így tettünk. A kisgyerek különösen nevetett, idétlenül, nagyapját nézte, bizonyára érezte a benne lezajló óriási feszültséget, kíváncsian várta a reakciót.
A nagypapa nagyot sóhajtott és inkább csak magának, de azért jól halhatóan ezt mondta: „Ha a Fradi ma itt pontot veszít, az tényleg nagyon kellemetlen.”
Szólj hozzá!
Címkék: foci múlt ferencváros fradi szurkoló
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hetkoznapiemberek.blog.hu/api/trackback/id/tr98901385
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
