Egyik szombaton nyitás előtt fél órával érkezünk meg a gyerekemmel a vendéglőbe, ahol szombatonként ebédelni szoktunk. A helyet egy nagybácsi és az unokahúga viszi, most még csak az unokahúg dolgozik: az előző estéről maradt rendetlenséget számolja fel. Mint visszatérő vendégek maradhatunk, bent várjuk a nyitást.
Az unokahúg igazi asszonyi dinamizmussal dolgozik: ellentmondást nem tűrően tolja vissza helyükre az asztalokat és a székeket, az újra a helyükön álló bútorok aztán új fényt kapnak a tisztítószertől és a gyors, határozott mozdulatoktól, a végén természetesen a padló is megtisztul.
Ezekben a mozdulatokban több generáció rendszeretete van benne - "a svábok dolgosak és rendszeretők": értelmet nyer a közhely, az ilyen szorgos mozdulatok - a solymári lét alapsejtjei - tartják rendben a települést, ezektől tiszták az utcák és a játszótér, ezektől gondozottak a kertek.
