Anyám enyhe erőszak gyakorlásának és némi sznobizmusnak köszönhetően jó pár évvel ezelőtt a Wagner társaság tagja lettem. Az elhatározást a tagdíj befizetésével kell nyomatékosítani, a "kasszánál" az egyik tag - nyugdíjas hölgy - láthatóan örömmel fogad: "Fiatalember, nagyon örülünk magának, mi már lassan egy gerontológiai társaság vagyunk..."
A szívélyes fogadtatást azóta is érzem, bár egy évben csak egyszer-kétszer megyek el Wagner előadásra. Nem jegyzetelek az előadás alatt, a szünetben nem taglalom izgatottan, hogy az előadás meg sem közelíti azt az 1946-os felvételt, amelyet a múltkor együtt hallgattak meg és mégis: az egyelőre csekély lelkesedés ellenére érezhető a szimpátia. A mozgalom láthatatlan erői akcióba lendültek, hiszen új generáció a láthatáron és ez mindennél fontosabb.
