Belvárosi étterem szombat este, alig ülünk le, azonnal érkezik a pincér. Egyből kiszúrja az autókulcsot, rajta az egyik olasz csapat címere. "Ha enyém lenne a hely, ingyen ennétek ma..." - mondja boldog mosollyal. Azonnal beszélgetésbe merülünk, hogy Olaszországban, Angliában, Spanyolországban és itthon ki kinek drukkol, négyből kettő közös, a szimpátia ennek ellenére olyan mély és heves, mintha négyből négy lett volna.
Egész este keresi az alkalmat, hogy az asztalhoz léphessen, szinte minden pincér-etikettet felrúg, mégsem kellemetlen, hiszen valóban nincs fontosabb, mint szót ejteni Cesare Prandelli szűk lila kabátjáról.
