Fodrásznál lenni maga a relaxáció. A hajmosás, a fejmasszírozás, a hajszárító zúgása, az ollók csattogása, a rádió, a fodrász agyat tompító kérdései - "otthon, munkahelyen minden rendben?" - maga a lelket simogató egyveleg. Ezt a paradicsomi állapotot zavarta meg egyszer az énekesnő.
Éppen elhelyezkednék a várószéken, kezemben egy magazinnal, de az énekesnő a fodrászat nyugalmához képest hangos és szinte állandó telefonálása nem engedi, hogy átadjam magam az újság élvezetének. Először csak lopva pillantok fel az olvasásból, félszemmel nézem a dámát, majd lassanként egy titkos erő szinte oda parancsolja a szemeimet. Pokoli kínlódás: egyfelől vágynám a tompa csendet, másfelől valamilyen perverz vágy kötelez, hogy nézzem és hallgassam.
Közben beülök a fodrászszékbe, igazi páholy: talán már nem is akarok pihenni, a tükörből számára észrevétlenül tudom nézni, valósággal csüngök rajta. "Arra kérem, hogy beszéljen a menedzseremmel" - mondja, miközben helyben járkál és a tükörben nézi magát. Minden mondatában elhangzik a fellépés, a gázsi, a menedzser szó: folyamatosan tart az előadás, láthatóan a legapróbb közösség közönséget, a legkisebb színtér pedig színpadot jelent neki.
