O.-val a kalábriai egy hónap alatt ismerkedünk meg. Apai ágról kurd, anyai ágról lengyel, de már kiskorától Kalábriában él. Meggyőződéses kommunista, hiába magyarázzuk neki magyarok és lengyelek vállvetve, hogy fogalma sincs semmiről, nem tágít: ha Sztálinról, Mao-ról esik szó, csak mosolyog, neki mindegyikük bello, moltobello. Megtanulja magyarul, hogy elvtárs és elvtársnő, így köszönt minket.

O.-t pár nap alatt nagyon megkedveljük, és mivel mindig ráér, állandóan vele lógunk. Rengeteg helyre visz el minket: ivókba, kifőzdékbe, strandokra - a helyek kiválasztásánál is makacsul ragaszkodik az elveihez: kizárólag a helyi munkások és szegények által látogatott helyeken fordulunk meg vele. Apró szépséghiba: O. a fizetésnél mindig elegánsan visszavonul, ezt elnézzük neki, fizetünk helyette is - elvégre egy proletár legyen szegény, a városnézés meg nem lehet ingyen.

O.-t a városban sokan ismerik, így az a nyomozó is, aki egyszer csak megjelenik a strandon. O. bemutat minket neki, de nem felejti el megemlíteni, hogy a nyomozó fasiszta. Minden elvi különbözőségük ellenére szívélyesen elbeszélgetnek: kedélyes pizza-kommunista - pizza-fasiszta csúcstalálkozó a tengerparton.