"Miért hozták be?" - kérdezem a rendőrt az őrszobán. "Megszökött az intézetből, aztán a kórházból, pedig ott legalább jó dolga volt..." - feleli. 14 éves, intézetben lakik vidéken, a nagyok állandóan verik, most is tele a nyaka égési sebekkel: közelről égették valami gázzal. Budapestre jött kórházba, ahol ellátták, de onnan is megszökött.
"Bántanak? - kérdezem már őt. Bólint, nem nagyon szól, ül a padon terepszínű ruhában, edzőcipőben. Bár van kabátja, se sapka, se sál - "szabadon van a nyaka a hidegben" - Nagyanyám és Anyám régi mondatai. Fiatalabbnak néz ki, mint 14 éves; elég vézna és nagyon csúnya kisfiú: nagy, deformált orr, kicsit nyúlszáj-szerű képződmény az orra alatt.
"Miért nem ütsz vissza?" "Én nagyon gyenge vagyok..." "És nincsen, aki megvédne?" "Nincsen egy barátom se..." "És csak a nagyok vernek?" "Nem, a kicsik is..." "És hányan? Öten?" "Öten, tízen..."
Szomorúak a szemei, de van bennük valami dac és elszántság: "... azért is nagyon ki fogom magam gyúrni..."; lehet, hogy a jövő Tony Montanája ül most itt előttem.
"Miért vagy intézetben?" "Hosszú..." "Hát, most van időnk, tényleg érdekel..." - és tényleg érdekel. "Sokszor megszöktem otthonról..."
Eszembe jut, hogy a gyerekem vetetett velem egy rózsaszínű Kinder Orbitot magának, csak a zsebemben maradt. "Tessék, kéred ezt?" Nagyon örül: "Köszönöm..."A rendőr is próbál gondoskodni róla: "Teát kérsz, hozzak Neked?" Azt nem kéri.
Valamit még kéne neki adni. Megnézem a pénztárcámat: van benne egy tízezres - ez túl sok -, és egy ötszázas - ez pont jó lesz. "Tedd el, és egyél valami jót belőle, de légy szíves ne hülyeségre költsd..." A kicsi sunyi szemei felcsillannak, még boldogabb, mint a rágótól. Ül a padon, én visszamegyek a terem mások sarkába, ott álldogálok. Folyton keresi a tekintetemet: hálásan mosolyog, a sunyi mosolya elárulja, hogy ebből bizony pedig valami hülyeséget fog venni, de legalább nem hazudik egyetlen gesztusa sem.
Kiveszi a cigarettát és a gyufát a zsebéből, alaposan bedugja a pénzt a cigis dobozba, aztán újra rám néz; az eddigi legerősebb és legbizalmasabb mosoly: "...ne félj, jól eldugtam, ez a mi titkunk..."
Közben én végzek, indulok haza: "Te, figyelj, azért néha basszál oda nekik, hidd el..." A rendőr is bólogat: "Én is ezt mondtam neki..."
Kicsi Tony Montana, ha évek múlva egyszer véletlenül találkozunk, ugye fogsz még emlékezni a Kinder Orbitra?
