Nemrég láttam azt az orvost, akinél a gyerekem született. Mindketten autóban ülünk, a piros lámpánál egymás mellé kerülünk, így alkalmam van újra alaposan szemügyre venni két év után: minden megnyilvánulása jóval a tolerálható és elvárt orvosi arrogancia felett, elégedetten terpeszkedik terepjárójában, villanyborotvával borotválkozik, arcát hetykén fel-le, jobbra-balra mozgatja.
Pontosan ilyen gőgös volt azon a reggelen is, amikor megérkezett a magánkórházban levezetett szülések után. Megszámoltam, tizenegyen vártak, vártunk rá - frontos tavaszi nap volt, rekord számú szüléssel. Ilyen gőgös és fölényes volt, amikor félóránként bejött hozzánk és szólt pár nyugtató szót. A gyerekem közben négy órát töltött a szülőcsatornában, isteni csoda, hogy teljesen egészségesen született.
Ő az egyik legjobb nevű nőgyógyász a városban, az anyák és a csecsemők igaz pártfogója.
