Egy üveg nagyon jó minőségű bort kell eljuttatnom egy orvosnak egy szívességet viszonzandó. Nem is orvos már: ő maga a rendszerek feletti hatalom.
Nem megbeszélés szerint érkezem, a titkárnő leültet: "A professzor úr a műtőben van, de mindjárt jön, kint tessék várni..." Félóra után újra próbálkozom: "Komplikáció lépett fel, már itt kéne lennie..." - nincs mit tenni, türelemmel várok. Egyszer csak megérkezik a professzor, komplikációnak nyoma sincs: vidáman lépked, szemmel láthatóan jól érzi magát a bőrében; valójában egy földesúr: az ő birtoka itt minden, neki virágoznak a fák tavasszal a kórház előtt, őt dicséri a kórház összes szeglete. Mindezek ellenére nem ellenszenves, kedvesen az irodájába invitál.
Kissé zavarban vagyok, amikor átadom a bort, örül neki, pár udvarias érdeklődő kérdés még a részéről: "Sportol? ... Ugyan! - legyint a válaszra -, a gyógytorna nem sport, tessék valami rendeset sportolni..." Végül kezet nyújt, útnak enged: "Élvezze az életet: ha van felesége, azért, ha nincs, akkor meg azért."
