F.-ről szeretnék írni, eszembe jut egy olvasmányélményem, hosszas keresgélés után megtalálom:
"(...) A Zárda utcai lakásban megfürdöm, majd a villanykályhán vacsorát főzök, szobámban meggyújtom a villanyt, bekapcsolom a rádiót, s a rádió hangszóróján át éjfélig Händel- és Cesar Franck-lemezeket hallgatok. Mindezt néhány ezer magyar munkásnak köszönhetem, akik megvalósították a csodát, hogy három hónappal az ostrom után Budán villamossal lehet közlekedni, egy budai lakásban víz folyik a fürdőszobában, villany ég és rádiót lehet hallgatni. Mély tiszteletet érzek, mert tudom, milyen feltételek mellett valósították meg ezt az egyszerű csodát: (...) E romlott, kapzsi, műveletlen és tunya társadalomban csak a régi, szociáldemokrata ipari munkásság ér valamit. A többi nézi, amit ezek csinálnak." (M.S.)
F. eredeti foglalkozását tekintve fűtő - első találkozásunkkor, jó tíz éve legalábbis fűtőként dolgozott anyám munkahelyén. F. akkor a konyhát festette nálunk, lassan aztán kiderült, hogy a festés mellett szinte minden máshoz is ért: víz,-és villanyszerelés, csempézés, burkolás.
Minden munkát elvállal - időközben egészen szép vagyont szedett össze ebből -, rendes iparos módon el is végzi azokat, olykor az esztétikum rovására. Soha nem törleszkedik, nem bizalmas, igazi tartásos munkásember.
Néha belém nyilall, hogy valójában irigylem őt, az ő munkájának legalább van valami kézzel fogható produktuma.
