Honnan jutott eszembe F.? A jövő héten nagyanyám fürdőszobáját fogja felújítani. Most szombaton elkísér minket az anyagbeszerző körútra - kérés esetén ez is a csomag része lehet -, szakmai tanácsot ad, véleményez: egészen speciális összefüggésekben látja a fürdőszobát.
Az egyik barkácsáruházban zuhanykabinokat nézünk, F. megszólítja az eladót, segítséget kér. Már a válasz első szavaiban látszik, itt nem csupán két hasonló karakter, itt két rokonlélek találkozik. Mint Steimann és a tanár: egészen más szférában járnak, számunkra ismeretlen félszavak, műszaki megoldások, elismerő fejbólintás itt és ott.
Ha a kérdést én teszem fel: már a kérdésfeltevés pillanatában vesztett ügyem van. Jön a fölényes, kicsit kioktató válasz, ha visszakérdezek, véglegesen elárulom járatlanságomat: tovább szorítom nyakam körül a hurkot. Bólogatni meg semmi értelme, a gesztusok úgyis mindent elárulnak.
F. óriási terheket vesz le a vállamról, igazi stratégiai pont a rendszerben.
