Különös érzelmi viszonyban vagyok az ingeimmel: mindet ugyanabban a boltban vásárolom, ugyanolyan vállfákra teszem őket. Az egyik legnagyobb boldogság, mikor vasalás után egyenként beakasztgatom őket a szekrénybe.
Az elmúlt hetekben vittem valakinek ajándékba citromfű levél teát, a filtereket a mellzsebbe tettem, az egyik ott maradt és az áztatásnál - az ingeimet ugyanis mosás előtt mindig áztatom - megfogta a szóban forgó inget és a mellette levőket. Két mosás se segített, nagy barnás foltok éktelenkednek a kék anyagon.
Egyetlen reményem maradt: R., aki az ingeket vasalja. Mint a fogfájós beteg az orvost, aggodalommal és reménykedéssel hívom vasárnap R.-t: "Mikor tetszik dolgozni legközelebb?" kérdezem és gyorsan elmondom, hogy mi történt. "Holnap délután tessék bejönni" - mondja R. a jó orvosok szenvtelenségével.
Neki futok még egyszer: már a foltok színéről és nagyságukról beszélek: "Ugye tud segíteni"? R. speciális vegyszert ígér, továbbra is higgadt.
Milyen jó, hogy legalább ő meg tudja őrizni a hidegvérét ebben a drámai helyzetben!
