Tíz éve minden Bajnokok Ligája döntőt A.-nál nézünk. A. tulajdonképpen egyet jelent a belvárosi kocsmával a Csarnok mellett-mögött. Tíz éve mindig ugyanaz a menü: kolbász, fasírt, savanyúság és alkohol, viszonylag nagy mennyiségben. Az ételeket A. anyukája állítja elő: minden vegetáriánus fogadalmat meg kell ilyenkor szegni.
Ebben az évben is a szokott forgatókönyv szerint zajlik minden: nyolc felé lassan mindenki megérkezik a szokásos asztalhoz, a meccs előtt már a tálak is az asztalon sorakoznak, idén kolbász helyett más húsok, de fasírt természetesen most is van - az este lelke.
Bőszen fal mindenki, egyszer csak megjelenik a pincéből felvezető lépcsőn A. anyukája. Kórusszerű "csókolom, nagyon köszönjük, minden nagyon finom!" A. anyukája csak egészen halkan köszön, kicsit bólint.
Mi meg falunk és iszunk tovább vadul, fél szemmel nézzük a meccset, a végén csak a gólokra és a végeredményre emlékszünk: jön egy újabb év várakozás és vágyakozás a sör és a fasírt után.
