"Ha egészen kétségbeesetten és tanácstalanul álltok, meneküljetek Beethoven IX. szimfóniájá-ba és egyszerre meg fogjátok érteni a gyötrelmes jelent és megtaláljátok a zűrzavarból, kínból és pusztulásból kivezető egyenes utat." (P.V.)
J., aki egyébként az egyik legkiválóbb ember, akit ismerek, minden héten fél óra alatt beethoven-i magasságokba emel. Nem csak maga a masszázs, de a gyógymód másik része is: nincsen semmilyen korlátozás a témaválasztást illetően. Bármiről, bármilyen formában és bármennyit lehet nála beszélni. (A nagy szabadságot horizontálisan persze soha nem használom ki, csak vertikálisan: beszélgetéseink nagy része egy témát jár körbe, azt viszont igen alaposan)
Egyszer apám munkahelyén a lakatos, D. úr így mesélt a feleségéről: "az asszonkámat még a falunkban ismertem meg, nagyon megtanult a szám íze szerint főzni..." Mindig ez jut eszembe, amikor olykor megcsalom J.-t és megpróbálkozom mással. Minden másnál töltött alkalom maga a nagy felismerés: lehet, hogy másnak jobb a keze, lehet, hogy más jobban ért mondjuk a gerinchez, de a csomag finomra hangolását még senki nem találta el ilyen pontosan.
