Egy időben B.-hez jártam hajat vágatni a Belvárosba. B. alkatát tekintve igencsak vékonynak mondható, haja tépett, ruhája a legújabb divatnak megfelelő, gesztusai és mozdulatai nőiesek, csakúgy, mint hanghordozása - bár rég találkoztunk, a jelen idő egész biztosan megengedhető, nem sok változás történhetett azóta. Hűséges társa akkoriban egy öleb volt, aki rendszerint az üzlet egyik szegletében pihent.
Ott tartózkodásaim alatt többször megjelentek B. barátai, ilyenkor túlfűtött és affektált beszélgetést folytattak ruhákról, hajfixáló habokról és zselékről, majd az üzletben hagyva a vásárlásban megtömött szatyraikat újabb bevásárló körútra indultak.
B. egyébként mesterfokon űzi - a jelen idő itt is nyugodtan megengedhető - szakmáját: egy szigorú mérnök akkurátus szemeivel ellenőrzi, hogy a bal és a jobb fül mögött ugyanúgy sikerült-e az igazítás. Már az első alkalom után az volt az érzésem, hogy B.-t igazán mélyen érdekli a születendő frizura, ez az érzés aztán minden egyes ollócsattanás és fésű-mozdulat után csak tovább erősödött.
B. soha nem néz focit, ellenben órákig tudja nézni a Fashion TV-t: e mély különbözőségünk ellenére minden alkalommal remekül el tudtunk beszélgetni egymással. Az egyik ilyen beszélgetés közben mesélte, hogy az előző hétvégén kurvák és papok farsangi rendezvényen vett részt. A "na, és minek öltöztél" kérdésre a válasz gúnyos kacaj és cinikus "szerinted?" visszakérdezés. És milyen igaz, hogyan is gondolhatná bárki, hogy B. papnak öltözött a jeles eseményen...
