Közepesen fárasztó nap után a gyerekem a játszótérre akar menni. Nem is baj, kifejezetten jól esik a séta, a kereszteződésnél azonban nem az otthon áhított játszótér, hanem a helyi söröző felé indul: azonnal krumplit kíván enni.
Mi az egyik asztalnál, törzsvendégek a törzsasztalnál, köztük J.: elvált, egyedül él, hűséges társa Kajla, az öreg és elhízott erdélyi kopó. Kajla az ilyen alkalmakkor akár órákig fekszik a földön, türelemmel várakozik és élvezi a törődést: a vendégek falatokkal tömik, J., a gazda kötelességszerűen tiltakozik, de minden ellenkező szava valójában elnéző beleegyezés. Gazdájához hasonlóan egyébként Kajla is törzsvendég: az egyik asztal alatt saját tálkája van.
Mi még az asztalnál, gyerekem a krumplival birkózik, J. közben indulni készülődik: "Dagadt, gyere" - szól Kajlához. A kutya lassan mellé rendeződik, köszönnek, irány az ajtó. "Sziasztok" - szól utánuk I., a pultos: Kajla valóban törzsvendég.
