Van egy kolléganőm, K. Az utóbbi pár napban K.-nak a munkája miatt alaposabban meg kellett ismerkednie az idei Bajnokok Ligájával: játéknapok, menetrend, csapatok, tévéközvetítés.
Ami feltűnt, K. következetesen Lokit mond minden alkalommal, ha munka ügyben erről beszél vagy egyeztet. Sohasem Debrecen, szigorúan mindig csak Loki. A becézés miatt arra gondoltam, hogy a Loki - maradjunk akkor ennél a megnevezésnél - K.-t is megérintette valamennyire. Már fogalmazódott is bennem a következő bejegyzés, rövid és tényszerű lesz: lám, a futball mikre képes.
Ma aztán különös dolog történt. K. felém fordult és megkérdezte: tudom-e, hogy nem minden meccset a tv2 fog közvetíteni. Halványan arra gondoltam, picit talán reménykedtem, hogy K. puffogni akar: nem lát majd minden meccset, és ez felháborítja; lehet akkor, hogy itt egy sima rokonszenvnél sokkal többről van szó; nem tényszerű, hanem egyenesen patetikus, szívet szaggató, nemzetegyesítő lesz az a bejegyzés. Valahogy így: "...a debreceni fiúk hős menetelése, a szív, a lélek és a fizikum nagyszerű diadala, a lelkes és sportszerű debreceni közönség még egy, a labdarúgást eddig csak David Beckham-mel azonosító kolléganőmnél is heves rajongást és erős érzelmi kötődést váltott ki..."
Ezt azért illik ellenőrizni, mielőtt leírom, így K. kérdése után én fordultam hozzá kérdően: "Úgy látom, hogy azért ez az egész Téged is megérintett..." K. válasza aztán maga volt a megsemmisítő vereség: csak a munka miatt érdekli - ha egyáltalán ezt a szót lehet itt használni -, azért Loki, mert ez a neve, és a meccseket sem fogja nézni.
A kivont karddal, Dúr hangnemben komponált napfényes bejegyzés helyett így most csak egy szomorú, moll-ban megírt mondatot pötyöghetek le egy elhangolódott zongorán: ezt alaposan benéztem.
