A gyerekem - két és fél éves - kitalálta egyszer, hogy ő Pami. Ha szigorú, vagy ha akaratos és nagyon szeretne valamit, akkor Pama: a vidám "i" betű helyett a vaskos "a"-val ad nyomatékot az egyébként néha igencsak erős akaratának. Becenevei egyébként egyáltalán nem hasonlítanak a keresztnevére.
Ezen a héten volt először bölcsödében, a sima és zökkenőmentes beilleszkedéshez mindent össze kellett írni róla. Ez meg is történt, akkurátus kis iromány, valóságos mű született - meg kell jegyezni, hogy ez az anyukája érdeme: napirend, evési és ivási szokások, a füzet elejére meg annak rendje és módja szerint felkerült a neve, és természetesen a becenév is, hiszen ő mégiscsak Pami.
Ezek az információk aztán nagyon elkerülték valaki figyelmét; ez a bizonyos valaki ma fennhangon pamelázta a gyereket. Mielőtt azonban az öntudatos szülők felháborodásával neki esnénk, játszótéri tapasztalatok alapján azonnal meg kell védenem. A becenév és a mai magyar keresztnévadási szokások alapján teljesen logikus döntést hozott.
