Ma reggel elmentünk biciklizni a Pilisbe. Egészen korán indulunk: az utak üresek, remekül lehet közlekedni. Az egyik kereszteződésnél egy autó várakozik, ők is biciklizni mennek. Nekünk van előnyünk, mégis lassítunk kicsit, hadd lássuk, hogy kik ők.
Ha az erdőben vagy egy bicikliúton találkozunk, csak egy gyors köszönés a biciklisták és a kirándulók etikettje szerint, és már megy is mindenki a maga útjára. Ebben a helyzetben - az autós forgalomban - viszont sokkal mélyebben éljük meg a sorsközösséget, érdekes egyébként, hogy erre pont a gyér forgalom ad lehetőséget.
Lassításunkat ők egy mosollyal viszonozzák, a mosoly teljesen indokolt, hiszen vasárnap kora reggel milyen más okból is lehetne ébren lenni, ráadásul egy irányba megyünk, és talán pont ugyanazt az utat fogjuk majd megtenni.
