A vasárnap biciklizés utáni részét szinte végig egy labdarúgással foglalkozó közösségi oldalon töltöttem. Egy bejegyzést küldtem ugyanis a héten, vasárnap reggel került ki az írás, és hiú módón nagyon kíváncsi voltam a reakciókra.
Bár korábban is gyakran jártam az oldalon, és olykor hozzá is szóltam a bejegyzésekhez, alaposabban csak most ismertem meg. Nem is magát az oldalt, hanem a visszatérő, rendszeres olvasókat. Egy társadalomtudósnak valóságos paradicsom lenne ez a közösség: folyamatos üzemmódban az olvasók; mint megannyi bróker, ők azonban nem több monitort figyelnek egyszerre, hanem több cikkben élnek közösségi életet; visszatérő kommentelő-párok civakodása, magas labdák kéjes lecsapása: pont mint a lelátó, csak itt nem kilencven percig tart a meccs, hanem szinte egész nap.
A tegnapi nap hozadékai:
Vannak olyan emberek, akik fontosnak tartják, hogy három cikkel adózzanak Gaetano Scirea emlékének. A közösségi oldal ebből a szempontból nemcsak egy társadalomtudósnak aranybánya...
A másik: az általam írt bejegyezés az AS Romáról, az AS Roma iránt rajongásomról szólt. A hozzászólások miatt aztán az egész mai napot befelé fordulással és önvizsgálattal töltöttem. Rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan mély kötelékek az életben, amelyeket egy egyszerű elhatározással nem lehet kitörölni vagy semmissé tenni, és amelyek valószínűleg egy életre szólnak.
