És milyen érdekes: pár év után pont most került elő B., akivel korábban sokat jártunk együtt meccsre. Nemrég az egyik közösségi oldalon láttam, hogy születésnapja van, írtam neki, azóta levelezésben vagyunk, szigorúan csak a fociról, persze.
Illetve ez így nem teljesen pontos, mert a levelezés jó egy hete abbamaradt, aztán kedden - a legnagyobb lelki válság, önvizsgálat és tusakodás idején - küldött három email-t. Alig volt bennük szöveg, csupán linkek: menjek fel az FTC Baráti Kör honlapjára és nézzem meg a 80-as és 90-es évek ma már legendásnak számító játékosait.
B. egyébként ugyanazt a szurkolói utat járta be mint én: lelkes meccsrejárás hosszú éveken át, majd csalódások sorozata, végül menekülés az olasz bajnokságba, ott az AS Roma - micsoda lelki közösség! A hitelesség kedvéért hadd idézzek tőle: "Sose jönnek vissza azok az idők...sajnos. Csöpi lógott a kerítésen!!!!! (utalás egy 1986-os vagy 1987-es Fradi - Újpestre, nézőszám: 30.000, gólszerzők: Keller, Fischer, Dzurják) A mostani egy nagy szar...:( Forza Roma! C'e solo un capitano! Francesco Totti!"
Mint látszik, B. sem tud elszakadni a magyar futballtól, de meccsrejárással és meccsnézéssel nem bünteti magát, ezért maradnak az emlékek.
Mert B.-nek igen kiváló a futball-memóriája, emellett az összes érzékszerve speciálisan a labdarúgásra van hangolva. Mondok egy példát: fejből bármikor elmondja az 1981-82-es bajnokságot nyerő Győr összeállítását - ez talán önmagában még nem akkora dolog -, azonban ha megemlítjük, hogy már akkoriban feltűnt neki, hogy a csapatban igen nagy, messze átlag feletti a bajuszosok aránya, és mind a mai napig fel tudja sorolni ezen játékosokat: ez azért már valóban tiszteletreméltó teljesítmény. Itt kell megjegyezni, hogy B. minden fradista elkötelezettsége ellenére igencsak befogadó más csapatok iránt, mint azt ez a példa is mutatja.
Természetesen azért az igazi nagy kedvencek mindig is a Fradiból kerültek ki: a kapus, aki öklözte a beadásokat, a szabadrúgásból a Springer szobrot körbelövő hátvéd, a kezdőkörben osztogató és alig futó középpályás, és a gólprémiumot a csapattal elivó csatár. Fontos tudni, hogy B. - sok szurkolóhoz hasonlóan - a lump játékosokat szerette igazán, akik vihették volna sokkal többre, akiket lehetett szapulni, de akiknek egy jó meccs után minden meg lett bocsátva, és akiknek a nevét ilyenkor telitorokból lehetett skandálni.
B. egyébként az egyik legszórakoztatóbb ember, akit ismerek, a futballhoz tényleg különleges szeme van - a játékosokat valóságos Krúdy hősökként látjuk az ő érzékeny és kifinomult megfigyelései nyomán -, mindezek mellett keddi levelei óriási segítséget jelentettek a tisztánlátáshoz és a megbékéléshez.
És milyen jó lenne most azt írni, hogy B. biztosan megérezte, hogy lelki támogatásra van szükségem, hiszen ő a lump és bajuszos játékosok, valamint a magányos, válságban lévő szurkolók védőszentje...
