Hétköznapi emberek

Szurkoló taxissal az út a legnagyobb dugóban is csak egy pillanat, az idő valósággal röpül, az ember egészen bánja, mikor ki kell szállni az út végén, titokban arra gondol: milyen jó lenne kerülni egyet egy kukásautó miatt, hiszen annyi minden fontosat meg kéne még…

Rutin műtét a szegedi kórházban: a kórteremben rajtam kívül kizárólag idős emberek. Az egyik kifejezetten virulens és ügybuzgó, állandóan intézkedik, mindent tudni akar mindenkiről: volt-e már vizsgálat, hogyan állnak a napi rutinok, kit ki fog műteni? Tanácsokat osztogat,…

Találtam egyszer egy alig pár hetes kiscicát az utcán. Két macskám szép lassan megszokta az új lakótársat: a kezdeti sértődöttség és utálat idővel hűvös közönnyé alakult, de azért minden alkalommal éreztették vele - igazi finom macska gesztusokkal - ,…

Fodrásznál lenni maga a relaxáció. A hajmosás, a fejmasszírozás, a hajszárító zúgása, az ollók csattogása, a rádió, a fodrász agyat tompító kérdései - "otthon, munkahelyen minden rendben?" - maga a lelket simogató egyveleg. Ezt a paradicsomi állapotot…

Bő öt évvel ezelőtt akkori meccs-barátom a top100 leggazdagabb egyikének közvetlen környezetébe került, neki kezdett dolgozni."Milyen közelről?" - kérdezem tőle az egyik meccsen."A legfurcsább, hogy szinte soha nem mond semmit, mindig csak kérdez és nagyon…

Péntek esti séta a zsidónegyedben. Kíváncsiság hajt be a Kazinczy utcai zsinagóga belső udvarába, innen nyílik a Hanna kóser étterem. Ha már itt vagyok, ide is be kell nézni: némi szorongással lépek be az ajtón. Felfokozott idegállapotú konyhai dolgozók a konyhában és az…

A panzióban, ahol az egyetem utolsó évei alatt éjszakai portásként dolgoztam, olykor megfordult X. úr. Rendszerint éjfél után és hölgytársasággal érkezett - látogatásai soha nem haladták meg az egy órát. A dzsipből egyébként először mindig a testőre szállt ki -…

Életem legemlékezetesebb meccse, a Grasshoppers - Fradi (0-3) is idővel olyan lett, mint egy egzotikus utazás után az élménybeszámoló: a fényképek nézegetésekor senkit nem érdekelnek a látnivalók, mindenki a személyeket ábrázoló fényképeket akarja látni. Nekünk is…

Általános iskola felső tagozatában kezdtem rendszeresen meccsre járni. Anyám nem igazán szerette, ha egyedül mentem, annak viszont nagyon örült, amikor az egyik osztálytársam nagyapja vitt minket – általában az osztálytársam öccse is jött velünk, aki akkor…

Vannak olyan apró történések, amelyeket az ember egy egész élten át nem felejt el. Egy szicíliai útról is őrzök egy ilyet, amely tulajdonképpen csak egy mozdulat volt. A szálloda bárjába minden este betértünk vacsora után. A barista tipikus sötét tónusú déli férfi…

2001. és 2006. között a VII. kerületi Damjanich utcában laktam, Budapest szerintem egyik legszebb utcájában. Az itt lakók valamilyen mély ragaszkodással szeretik ezt az utcát, nagyon a magukénak érzik, ilyesfajta lakóhelyhez való kötődést ritkán láttam. Ezt a bensőséges…